Ahogy már említettem korábban (https://www.szilviabecsi.com/post/te-is-torzitod-a-valosagot), természetes, hogy rengeteg félreértelmezést produkálunk nap mint nap, mikor az agyunk Andersent játszik, és azonnal ítél.
“Kedvencem” a cselekvő/megfigyelő torzítás (i.e. az alapvető attribúciós/megfeleltetési torzítás), aminek lényege, hogy ha mi hibázunk, hajlamosak vagyunk a környezetre/másokra fogni (helyzeti attribúció), de ha valaki más hibázik, az illető személyiségét, képességeinek hiányát tartjuk felelősnek a dolgok kimeneteléért (diszpozíciós jellegű attribúció). Ellenben a siker kapcsán furamód épp fordítva érezzük..
(photo by Dawid Zawiła)
Mi történik egy hibás ítélet folyamata alatt?
Ahhoz, hogy jobban tudjuk saját elhamarkodott véleményformálásunkat és mások bíráskodásait kezelni, a következő felosztás megértését tartom a leghasznosabbnak.
A tényekből frakcióval SZELEKTÁLUNK (csak egy részletre koncentrálunk a történések kapcsán), majd ezt az információt fikcióval az addigi tapasztalataink és személyiségünk szerint, vagy épp aktuális hangulatunktól függően TORZÍTJUK, aminek az lehet az eredménye, hogy a fantázia segítségével MÍTOSZT GYÁRTUNK, hiszen feltevésünkkel új hiedelmeket kreálunk magunknak – és már meg is van a baj.
Ember legyen a talpán, aki abból, amit már egyszer elhitt és valósnak érzett, visszatáncoljon a tényekig. De nem lehetetlen, és nagyon fontos, hogy tisztán lássuk mi az igazság, mert ezzel sok fájdalomtól kímélhetjük meg magunkat és az érintetteket.
Figyelj tehát ezekre is tudatosan, hogy döntéseid, mindennapi interakcióid tisztábbak és eredményesebbek legyenek!
Nosce te ipsum – and be the best version of yourself.
Segíthetek benne!
(forrás: Forgács J.: A társas érintkezés pszichológiája, Michael Cope: A coaching módszertana)
Comments