A Stanford Egyetemen végzett, 1972-es ismert Marshmallow teszt célja az volt, hogy megvizsgálják: vajon azok a gyerekek akik képesek voltak késleltetni vágyaik azonnali beteljesülését, hogyan boldogulnak felnőttként. Az első kísérletben harminckét, 3 és 5 év közötti gyereket külön-külön bevittek egy ingermentes, üres helyiségbe, majd eléjük tettek egy illatos, finom, nagy pillecukrot. Elmagyarázták nekik, hogy ha tudnak várni 15 percet anélkül, hogy megennék, kapnak még egyet belőle. Majd egyedül hagyták a kicsit a szobában.
(photo by Serafima Lazarenko)
A gyerekek kis hányada azonnal bekapta a cukrot (volt aki még azalatt, míg a szabályokat ismertették :), de többségük sikeresen megállta, hogy engedjen a csábításnak. Különböző módokon igyekeztek elterelni a figyelmüket a cukorról, volt, aki énekelni kezdett, volt aki eltakarta a szemét vagy a kezeivel bábozott, és olyan is aki megpróbált elaludni. (Egyikőjük sikerrel járt.)
Felnőttkorukban megkeresték őket, és kiderült, hogy aki képes volt ellenállni a kísértésnek, és a nagyobb jutalom reményében tudta késleltetni a “kielégülést”, az jobb tanulmányi eredményeket, egészségesebb életet, számára megfelelőbb munkát mondhatott magáénak, és összességében sikeresebb életutat járt be.
Tény, hogy a technika fejlődésével, a szabadelvűség terjedésével, és a korábbi évtizedektől eltérő gyermeknevelési attitűdök változásával a mai gyerekek sokkal kevésbé képesek az önfegyelemre és türelmesen kivárni az ígért jutalmat, mint régebben, de ami azonban ennél még elgondolkodtatóbb, hogy milyen eredmény született amikor később több társadalmi rétegből való merítéssel (és sokkal több kisgyerek részvételével) megismételték az eredeti kísérletet.
Kiderült ugyanis, hogy nagyban befolyásolta a gyerekek hozzáállását és döntését a cukorka eltüntetését illetően, valamint az egész kísérlet végső eredményét egyrészt az életkoruk - értelemszerűen a kisebbek hamarabb csaptak le a finomságra -, másrészt az, hogy szüleik épp milyen pénzügyi helyzetben voltak. A gazdagabb családok gyerekei több lehetőséget kaptak az életben, és arányaiban többen tudták kihasználni azokat, ezért élhettek felnőttként is jobb körülmények között. Továbbá mivel a szegényebb családokból kikerült gyerekek hamar megtanulták, hogy “jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”, ezért az, hogy inkább elfogadták a kisebb jót, nem feltétlenül az önuralom hiányáról tett tanúbizonyságot, hanem esetleges tapasztalatokon alapuló rögzülés volt. Mindez bonyolítja a kísérletből levonható konzekvenciákat.
Annyi azonban bizonyos, hogy az önuralom gyakorlása, az átgondolt tervezés és az életbe vetett hit csak segíthet abban, hogy ne a félelem vezérelje döntéseinket. Érdemes ezekre koncentrálni a jövőben, és erre nevelni a gyerekeket is.
Boldog 2020-at kívánok mindenkinek!
Nosce te ipsum - and be the best version of yourself.
Segíthetek benne!
Az eredeti videó reprodukciói: https://www.youtube.com/watch?v=amsqeYOk--w&t=24s
Ha tetszett a cikk, a lenti gombok segítségével meg tudod osztani, hogy másokhoz is eljusson. Ha pedig like-olod a FB oldalam, további ismeretekhez juthatsz a pszichológia és coaching kapcsolódási pontjairól.
Szeretettel várlak!
További információkat rólam a fenti Welcome-on keresztül is olvashatsz :)
Bécsi Szilvia
Comentários